Egy hangya a következő utasítások alapján közlekedik: \(F\) (előrelép egyet), \(L\) (balra fordul \(90\) fokot), \(R\) (jobbra fordul \(90\) fokot). A hangyának összesen \(N\) (\(1 \leq N \leq 100000\)) utasítást adunk. A hangya a \((0;0)\) pontról indul, és azon tűnődik, hogy hányféle végpozícióba juthat el, ha az \(N\) közül pontosan egy utasítást másként csinál. Például \(L\) helyett \(F\)-et.
A program olvassa be a standard input első sorából az utasításokat tartalmazó szöveget, és írja a standard output első és egyetlen sorába a lehetséges végpozíciók számát.
FF
3
A két utasítás egyikének megváltoztatásával az \(FL\), \(FR\), \(RF\), \(LF\) utasításpárok jöhetnek létre, melyekkel a hangya a \((0;1)\), \((0;1)\), \((1;0)\), és \((-1;0)\) végpozíciókba kerülhet.